Az új szakirodalom alapján a koncepció két fő elven nyugszik: a rendszerszemléleten és a részvételen. Ezekkiemelése az egészség sokoldalú és mély társadalmi kapcsolatából ered.

A koncepció szerint a népegészségügyi tevékenységek fókusza kizárólag a közösségek, az egyénekegészségmegőrzésére, fejlesztésére és betegségmegelőzésére összpontosul. A jövőben a népegészségügy nem foglalkozik a TAJ-hoz kapcsolódó szűrésekkel, oltásokkal és egyéni tanácsadásokkal. Az egészségvédelmi szabályozást és ellenőrzést is különválasztja a népegészségügytől, és ezeket az egészségügyi hatóságok felelősségének tekinti.

A koncepció a jövőkép és a közelmúlt elemzése alapján azonosítja a változtatások fő területeit és a főváltoztatási irányokat, amelyek az egészségre hatást kifejtő tényezők hatásrendszerén alapulnak.

A változtatások végrehajtói az úgy nevezett egészségkoalíciók, amelyek az érintettek képviselőiből állnak.Ezeket a népegészségügyi szervezetek szaktudásukkal támogatják. Az egészség javítására irányuló tevékenységek finanszírozása főként a közösségek saját forrásaiból származik, és az államnak csak a népegészségügyi szervezetek támogatására kell biztosítania a szükséges anyagi forrásokat.

A javasolt fő beavatkozási irányok: A) Korszerű szakmai képzések kidolgozása és megvalósítása; B) Országos népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése, országos kiterjesztése; C) Kommunikációs kampányok megvalósítása; D) Országos, köztes és helyi szintű egészségkoalíciók kezdeményezése, szakmai támogatása; E) Beavatkozásokhoz illeszkedő szabályozási környezet kialakítása.

A népesség egészségének javításához szükséges együttműködés más szektorokkal - a népegészségügyszakmai támogatásával - az egészségkoalíciókban valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a népegészségügyfőként a korszerű képzési anyagok átadására koncentrál a más szektorokkal való együttműködés során.